Lóri első szülinapja

Az első szülinap alkalmából végre megírom a születéstörténetet :)

Némi riadalmat okozott nálunk, hogy apás szülésre készültünk, de már hetek óta látogatási tilalom volt a kórházban Rota-vírus miatt.
Naptár szerint Lóri 2009. szeptember 26-án (szombaton) érkezett volna, de neki akkor még esze ágában sem volt kibújni anya hasából. Aznap amnioszkópiára kellett mennünk a kórházba, ami borzasztóan fájt, jobban, mint addig bármi... A vizsgálat is azt erősítette meg, hogy Lóri még jól érzi magát odabent :)
Másnap, vasárnap délelőtt magzati szívhangvizsgálatra mentünk a kórházba, aztán itthon pihentünk Tomival. Épp lefeküdni készültünk, mikor elkezdődtek az első fájások. Nagyon izgatottak lettünk Tomival, hogy akkor talán hamarosan meglátjuk Lórit. Fel is hívtam a szülésznőmet, aki arra intett, hogy amíg bírom, otthon vajúdjak, a kórház úgyis nagyon közel van hozzánk. Izgalmamban és persze a fájások számolása miatt úgysem tudtam volna aludni, így pakolásztam, letusoltam, felöltöztem. Aztán csak leoltottuk a villanyt, hogy kicsit pihenjünk, de ruhában aludtunk. Így utólag persze ez butaság, hiszen olyan gyorsan semmi sem történt :)
Mivel a fájások továbbra is szabályosak voltak és egyre kisebb időközönként jelentkeztek, reggel bementünk a kórházba. Megérkezett a szülészorvos, megvizsgált, de még mindig csak egy ujjnyira voltam nyitva, a magzatvíz pedig tiszta volt. A szülésznőm előkészített a szülésre, kaptam beöntést, aztán felmentünk a szülőszobába. Szerencsére én kaptam meg a "különszobát", ahol gépre tettek és már hallottam is a szomszéd szobából az első szülést... Megmondom őszintén, valahogy másként képzeltem az egészet, és borzasztónak találtam, hogy az intimitás hol van egy ilyen fontos pillanatban... Itt rémültem meg nagyon az egész szüléstől, olyannyira, hogy Anyukámat sírva hívtam fel, hogy nagyon félek... Szegény meg persze 200 km távolságból nyugtatgatott és éreztem a hangján, hogy szeretne velem lenni... Egész délelőtt sokat sétáltam, és mivel a gép szerint csökkentek a fájások, kora délután befektettek a szülészetre két amnioszkópia után. Főorvos úr úgy döntött, nincs mire várni, másnap reggel tágítózselét kapok és aztán indulhat a szülés.
Én egész nap (éjszaka is) éreztem a fájásokat, amik nagyon szabályosan jöttek. Kedden reggel fél 7 körül jött be Tomi hozzám, de épphogy beszélgetni kezdtünk, már jött is főorvos úr és fel is tette a tágítózselét. Rövid idő után nagyon felerősödtek a fájások, sokat hánytam is és ettől teljesen legyengültem, csak szorítani tudtam az ágyrácsot, mikor jöttek a fájások. 10 óra körül megtörtént a burokrepesztés, akkor már zöld volt a magzatvíz. Fél 12-kor 3 ujjnyira volt nyitott a méhszáj, főorvos úr sokszor visszajött időközben és kicsit tanácstalan volt, érdemes-e várni estig, hátha beindul a tágulási folyamat. Végül délben a császármetszés mellett döntött, aminek én abban a pillanatban nagyon örültem... Hamarosan a nagyon hideg műtőbe vittek. Az epidurális érzéstelenítést követően kicsit nehezen lehetett átvágni a hasfalamat, főorvos úr azt kérdezte, sportoltam-e, hogy ennyire erős? :) Kicsi rángatást éreztem, mikor kivették Lórit, majd felsírt és olyan boldog lettem, hogy hallhattam a hangját :) 2009. szeptember 29-én, az Apukája 33. szülinapján megszületett Szalontai Lóránt :) 3180 gramm és 51 cm volt és természetesen gyönyörű :) Lemosdatás után láthattam, de nem adták ide, hanem vitték is tovább.
Eközben Tomi kint várakozott, úgy tűnt, aznap feloldják a látogatási tilalmat, de épp akkor találtak újabb pici betegeket, így Lórit nem láthatta aznap (csak fotón).
Nekem is csak este 10 körül hozták, de sajnos szoptatni nem tudtam segítség nélkül.
A kórházban teljes volt a káosz a vírus miatt, de szerencsére a látogatási tilalmat nem vették olyan szigorúan, így Tomi meg tudott látogatni naponta többször is, rövid időre.
5 nap után mehettünk haza a kórházból, mint három főre bővült család :)

2010. szeptember 29.

Lóri vidáman ébredt első szülinapjának reggelén, mi pedig Tomival körbepuszilgattuk :)
Aztán sietősre fogtuk a dolgot, mivel egyéves státuszvizsgálatra mentünk a doktornőnkhöz. Lóri 75 cm és 8200 gramm volt, egy év alatt 24 centit növekedett és 5 kilót hízott :)
Délután Egerbe indultunk, hogy együtt eltöltsünk pár kellemes napot. Útközben megálltunk Mezőkeresztesen, Nagyszüleim sírjánál gyújtottunk mécsest, ők sajnos már nem érhették meg dédunokájuk születését, pedig milyen boldogok lettek volna!
Este felköszöntöttük Lórit és bár valahogy nem így képzeltem az első szülinapját, hanem némi pityergéssel, tortával és egy kis házibulival, nagyon kellemesen telt ez a nap :)