Ez a kérdés, amit még egyelőre mi sem tudunk biztosan. Két hete a magánorvosom lányt tippelt, a múlt heti kórházi genetikai ultrahangon pedig mintha fiú lett volna.
Bármennyire is nem vágytuk konkrétan se kislányra, se kisfiúra, csak azon izgultam mindig, hogy egészséges legyen, néha bizony idegesít a bizonytalanság. :) Én már csak ilyen kis kíváncsi természetű vagyok, nem tagadom. Még a 4D ultrahang lehetősége is megfordult a fejemben, bár két hét múlva esedékes a következő ultrahang az orvosomnál.
Egyébként mikor megtudtam, hogy az első babánkat várjuk, sokáig akkor is azt éreztem, hogy mindegy, mi lesz. Aztán jött a megérzésem, hogy biztosan lány, nekem csak lányom lehet! És a környezetemben ezzel szinte mindenki így volt, fiúra szinte senki sem tippelt. Amikor a 18. heti ultrahangon bebizonyosodott, hogy fiú, el se hittem és kellett pár nap, mire hozzászoktam a gondolathoz. Persze Lórit senkiért sem cserélném el, és pont azért, mert annyira szeretjük és olyan kis vidám, hálás, ragaszkodó kisfiú, nem is vágyunk feltétlenül kislányra. Tényleg annyira közhely, hogy az egészség a legfontosabb, de ez így van, és én még arra vágyom, hogy Lóri és a kistestvére nagyon szeressék majd egymást. :)
Szerintem annak sincs jelentősége, hogy mások-e a terhességek, én Lórival jóval kevesebbet izgultam, szinte csak az ultrahangok előtt voltam ideges és valahogy könnyebbnek és gondtalanabbnak tűnt az egész várandósság, pedig sokat túlóráztam. Nekem a mostani pocakom is más formájúnak tűnik, vaskosabb lettem, pedig kilóban nem mutatkozik nagy eltérés.
A magzatmozgást már érzem, főleg este és reggel jelentkezik Mocorogi. :)
