Édes álom

Rokonlátogató

Anyukám és Apukám eljöttek hozzánk és vasárnap együtt mentünk Mezőkeresztesre a Nagyszüleim sírjához, és aztán tovább a Nagybátyámékhoz, Laci bácsiékhoz Markazra. Itt Laci bácsi felesége nyugszik a temetőben, Zita néni már 16 éve meghalt... És nagyon szeretett engem.

Az unokatestvéreméknek, Lacuséknak három lányuk van, a kicsik három évesek és ikrek, nagyon vidám és cserfes lányok. Adri pedig már 10 éves. Lóri nagyon örült nekik, jót játszottak. Az idő átállításával kicsit felborult Lóri napja, korán kelt, bár szerencsére még visszaaludt az órára, az autóban viszont csak fél óra jutott neki, mert megérkeztünk Mezőkeresztesre és felébredt. Így hamar nyűgös lett ebéd után, de a friss markazi levegőn a babakocsiban másfél órát aludt. Mi pedig addig Tomival jót sétáltunk a meredek utakon is, a tó környékét is megnéztük, nagyon szép!

Oltás

Lóri ma oltást kapott, a gennyes agyhártyagyulladás ellenit adattuk be. Gondoltam, jobb még most túlesni rajta, hogy nincs itt a hideg idő és nem beteg Lóri.
Nagyon hősies volt, csak épp felsírt, aztán hozzám bújt és már újra nevetett a doktor nénire. :) Örülök, hogy egyelőre nem fél a fehér ruhától, sok nála kisebb gyerek már a váróban sírni kezd, valószínűleg emlékeznek a korábbi rossz élményekre.
Az oltás után Lóri megnézte a többi babát és gyereket, egy unokával érkező nagymamát pedig megkért, hogy vegye fel. :) A néni nagyon csodálkozott, hogy ennyire barátságos kisfiú és hogy ennyire jókedvű, szerinte a Jóisten biztosan jókedvében volt, mikor Lórit teremtette. :)
Tényleg szerencsénk van vele, hogy ilyen sokat mosolyog. :)
Lórit ma 8550 grammnak és 77 centinek mérték. Hosszú, vékony baba, egyelőre nem kell tartanunk az elhízástól, pedig továbbra is nagyon jó az étvágya, hihetetlenül nagy mennyiséget meg tud enni egyszerre. A kenyér és a kifli mindig jöhet, még elcsenni is képes ezeket az asztalról. :)
Ügyesen jár már, az utcán is szeret kézenfogva sétálni (csak így nekem nehéz a babakocsit tolni, ha kettesben vagyunk, de ez legyen a legnagyobb bajunk :).
Jól eljátszik egyedül, ki-be pakol a dobozokba, a szekrényből inkább ki, és így gyakran pakolok utána. Nagyon szereti a zenét, bekapcsolja a játékain a zene funkciót és arra táncol, rugózik. Együtt gyakran hallgatjuk a Vukot és a Süsü, a sárkányt, meg persze énekelni is szoktam neki ezeket, de azért persze a poros nyomába se érek Wolf Katinak és Bodrogi Gyulának. :)

Nem egyszerű blogolni... Vagy csak nekem?

Jó, nem olyan régen kezdtem a blogírást, legfőképpen azért, hogy Lóriról az emlékek ne vesszenek el és azt reméltem, így majd gyakrabban fotózom is. Nem csak őt, hanem az egész családot. No, ez eddig nem jött be, mi sajnos nem vagyunk egy nagy fényképezős család. Bár attól, hogy mi nem szeretünk magunkat látni a fényképeken, Lóri élményétől sem kellene megfosztani magunkat...
Na, de nem csak ez a bajom, hanem hogy sok dologhoz nem értek még, kínszenvedés volt beállítani az elején a hátteret is. Most is van pár problémám, csináltam egy új vonalzót (mert a régi megállt az első szülinapnál), erre a régit nem tudom eltüntetni... Aztán a képfeltöltés. Betelt a picassa albumom, egy új gmail-címet is kreáltam és elkezdtem oda feltölteni a képeket, de nem tudom megváltoztatni a bloghoz tartozó email-címet...
Remélem hamar rájövök mindenre :)

Lóri szereti az állatokat

Főként a kutyákat és azok közül is Mokkát, aki Anyukáméknál él már 10 éve. :) És utánozni is szokta a kutyaugatást, amiről persze sokáig nem tudtuk, hogy az, mert zárt szájjal "ügügü"-zik ilyenkor.

Lóri elindult

Az első lépések még jó egy hónapja megtörténtek, aztán hosszú szünet következett. Az utóbbi két hétben viszont Lóri napról-napra látványosan fejlődött a járásban, először kapaszkodás nélküli felállásból tett pár lépést, aztán minden nap párat hozzátett az előző napi tudományhoz. Most már végig tud menni egy szobán esés nélkül és a küszöb sem jelent gondot. Járás közben dudorászni szokott, talán így koncentrál. :)
De nem csak a mozgásban történt nagy változás, hanem korábban írtam, hogy már sok szót próbál utánunk mondani (még mindig az "elme" és az anya a favorit :). Pár napja pedig már betehetem az ágyába úgy is, hogy nem aludt még el, de amint leteszem, hasra fordul és már próbál is aludni. Régen emiatt mindig sírás volt és fel is állt az ágyában egyből, nagyon szemrehányóan nézve.
És nagyon bújós is lett Lóri. Tegnap elmentünk egy bevásárlóközpontba Tomival, Anyukámmal és Apukámmal, és ő a fiú szakasszal tartott. Egy óra múlva találkoztunk és kaptam egy nagy mosolyt, mikor meglátott és egy hatalmas ölelést is! :) Puszit is szívesen ad már, néha puszit is dob (kicsit mamókásan cuppog ilyenkor :). És újra szívesen szopizik, bár az elmúlt pár hétben azt hittem, biztos elválasztódni készül, olyan hamar megunta a szopikat. Hát, ennyit az én anyai megérzésemről. :)

Lóri segít

Gyerekkoromban imádtam a diafilmeket, a kedvencem a Zsuzsi segít című mese volt. Lóri mai produkciójáról ez jutott eszembe. :)

Birkózás Süsüvel

Elme!

Lóri napok óta mondogatja, hogy "Elme!", ha valaki kilép a látószögéből, vagy kilép az ajtón. Ma reggel, miután felkelt és felöltöztettem, a bejárati ajtó felé ment és megállapította, hogy "Elme!", azaz Apa elment dolgozni.
Az első szavai közt volt a baba és a mama is, de ezeket hónapokig hanyagolta, most viszont már nagyon szépen mondja ezeket is. Az anya és az apa a leggyakoribb szavai és azt próbálja ismételni, amit mi mondunk. Ha tüsszentünk, magától már annyit is mond, hogy "egé". :)
Ma tette meg az eddigi legnagyobb távolságot, 4-5 lépést is és többször egymás után! És utána persze nagyon örült, hogy már ilyen ügyes. :)

Egri kirándulás

Egerben sokszor jártam már, ennek egyik oka, hogy a Nagyszüleim közel laktak Egerhez, másrészt kevés ilyen hangulatos, szép kisvárost láttam. És nem mondok újat azzal sem, hogy az Egri csillagokat nagyon sokszor olvastam, többször is láttam a filmet Kovács Istvánnal és Venczel Verával. Ezek hatására meg sokan érezzük úgy, hogy mi is éltünk a 16. században és harcoltunk a törökök ellen :)

Az idővel sajnos nem volt szerencsénk, mert csütörtökön egész délelőtt esett az eső, és 10 fok körül volt a hőmérséklet, de ez sem ijesztett el bennünket: Lórit magunkra kötöttük és sétáltunk a városban, betértünk a Minorita templomban is. Kimentünk Egerszalókra, ahol már jártunk pár évvel ezelőtt Tomival.
Pénteken felmentünk a várba, Lóri addig szunyókált Apán :)

Persze nem hagyhatom ki a beszámolóból azt az eszményi kis kávézót a vár tövében, ahol a nagyon kedves kiszolgáláson túl a kávé is mennyei :) Ittunk fahéjas, kókuszos, karamellás és marcipános kapucsínót, mmmm :)
Ja, és az arab kávézóról (Café Arabica) van szó, aki arra jár, feltétlenül térjen be oda!

Lóri első szülinapja

Az első szülinap alkalmából végre megírom a születéstörténetet :)

Némi riadalmat okozott nálunk, hogy apás szülésre készültünk, de már hetek óta látogatási tilalom volt a kórházban Rota-vírus miatt.
Naptár szerint Lóri 2009. szeptember 26-án (szombaton) érkezett volna, de neki akkor még esze ágában sem volt kibújni anya hasából. Aznap amnioszkópiára kellett mennünk a kórházba, ami borzasztóan fájt, jobban, mint addig bármi... A vizsgálat is azt erősítette meg, hogy Lóri még jól érzi magát odabent :)
Másnap, vasárnap délelőtt magzati szívhangvizsgálatra mentünk a kórházba, aztán itthon pihentünk Tomival. Épp lefeküdni készültünk, mikor elkezdődtek az első fájások. Nagyon izgatottak lettünk Tomival, hogy akkor talán hamarosan meglátjuk Lórit. Fel is hívtam a szülésznőmet, aki arra intett, hogy amíg bírom, otthon vajúdjak, a kórház úgyis nagyon közel van hozzánk. Izgalmamban és persze a fájások számolása miatt úgysem tudtam volna aludni, így pakolásztam, letusoltam, felöltöztem. Aztán csak leoltottuk a villanyt, hogy kicsit pihenjünk, de ruhában aludtunk. Így utólag persze ez butaság, hiszen olyan gyorsan semmi sem történt :)
Mivel a fájások továbbra is szabályosak voltak és egyre kisebb időközönként jelentkeztek, reggel bementünk a kórházba. Megérkezett a szülészorvos, megvizsgált, de még mindig csak egy ujjnyira voltam nyitva, a magzatvíz pedig tiszta volt. A szülésznőm előkészített a szülésre, kaptam beöntést, aztán felmentünk a szülőszobába. Szerencsére én kaptam meg a "különszobát", ahol gépre tettek és már hallottam is a szomszéd szobából az első szülést... Megmondom őszintén, valahogy másként képzeltem az egészet, és borzasztónak találtam, hogy az intimitás hol van egy ilyen fontos pillanatban... Itt rémültem meg nagyon az egész szüléstől, olyannyira, hogy Anyukámat sírva hívtam fel, hogy nagyon félek... Szegény meg persze 200 km távolságból nyugtatgatott és éreztem a hangján, hogy szeretne velem lenni... Egész délelőtt sokat sétáltam, és mivel a gép szerint csökkentek a fájások, kora délután befektettek a szülészetre két amnioszkópia után. Főorvos úr úgy döntött, nincs mire várni, másnap reggel tágítózselét kapok és aztán indulhat a szülés.
Én egész nap (éjszaka is) éreztem a fájásokat, amik nagyon szabályosan jöttek. Kedden reggel fél 7 körül jött be Tomi hozzám, de épphogy beszélgetni kezdtünk, már jött is főorvos úr és fel is tette a tágítózselét. Rövid idő után nagyon felerősödtek a fájások, sokat hánytam is és ettől teljesen legyengültem, csak szorítani tudtam az ágyrácsot, mikor jöttek a fájások. 10 óra körül megtörtént a burokrepesztés, akkor már zöld volt a magzatvíz. Fél 12-kor 3 ujjnyira volt nyitott a méhszáj, főorvos úr sokszor visszajött időközben és kicsit tanácstalan volt, érdemes-e várni estig, hátha beindul a tágulási folyamat. Végül délben a császármetszés mellett döntött, aminek én abban a pillanatban nagyon örültem... Hamarosan a nagyon hideg műtőbe vittek. Az epidurális érzéstelenítést követően kicsit nehezen lehetett átvágni a hasfalamat, főorvos úr azt kérdezte, sportoltam-e, hogy ennyire erős? :) Kicsi rángatást éreztem, mikor kivették Lórit, majd felsírt és olyan boldog lettem, hogy hallhattam a hangját :) 2009. szeptember 29-én, az Apukája 33. szülinapján megszületett Szalontai Lóránt :) 3180 gramm és 51 cm volt és természetesen gyönyörű :) Lemosdatás után láthattam, de nem adták ide, hanem vitték is tovább.
Eközben Tomi kint várakozott, úgy tűnt, aznap feloldják a látogatási tilalmat, de épp akkor találtak újabb pici betegeket, így Lórit nem láthatta aznap (csak fotón).
Nekem is csak este 10 körül hozták, de sajnos szoptatni nem tudtam segítség nélkül.
A kórházban teljes volt a káosz a vírus miatt, de szerencsére a látogatási tilalmat nem vették olyan szigorúan, így Tomi meg tudott látogatni naponta többször is, rövid időre.
5 nap után mehettünk haza a kórházból, mint három főre bővült család :)

2010. szeptember 29.

Lóri vidáman ébredt első szülinapjának reggelén, mi pedig Tomival körbepuszilgattuk :)
Aztán sietősre fogtuk a dolgot, mivel egyéves státuszvizsgálatra mentünk a doktornőnkhöz. Lóri 75 cm és 8200 gramm volt, egy év alatt 24 centit növekedett és 5 kilót hízott :)
Délután Egerbe indultunk, hogy együtt eltöltsünk pár kellemes napot. Útközben megálltunk Mezőkeresztesen, Nagyszüleim sírjánál gyújtottunk mécsest, ők sajnos már nem érhették meg dédunokájuk születését, pedig milyen boldogok lettek volna!
Este felköszöntöttük Lórit és bár valahogy nem így képzeltem az első szülinapját, hanem némi pityergéssel, tortával és egy kis házibulival, nagyon kellemesen telt ez a nap :)