2010. október 31., vasárnap
Rokonlátogató
Anyukám és Apukám eljöttek hozzánk és vasárnap együtt mentünk Mezőkeresztesre a Nagyszüleim sírjához, és aztán tovább a Nagybátyámékhoz, Laci bácsiékhoz Markazra. Itt Laci bácsi felesége nyugszik a temetőben, Zita néni már 16 éve meghalt... És nagyon szeretett engem.
Az unokatestvéreméknek, Lacuséknak három lányuk van, a kicsik három évesek és ikrek, nagyon vidám és cserfes lányok. Adri pedig már 10 éves. Lóri nagyon örült nekik, jót játszottak. Az idő átállításával kicsit felborult Lóri napja, korán kelt, bár szerencsére még visszaaludt az órára, az autóban viszont csak fél óra jutott neki, mert megérkeztünk Mezőkeresztesre és felébredt. Így hamar nyűgös lett ebéd után, de a friss markazi levegőn a babakocsiban másfél órát aludt. Mi pedig addig Tomival jót sétáltunk a meredek utakon is, a tó környékét is megnéztük, nagyon szép!

2010. október 27., szerda
Oltás
Lóri ma oltást kapott, a gennyes agyhártyagyulladás ellenit adattuk be. Gondoltam, jobb még most túlesni rajta, hogy nincs itt a hideg idő és nem beteg Lóri.
Nagyon hősies volt, csak épp felsírt, aztán hozzám bújt és már újra nevetett a doktor nénire. :) Örülök, hogy egyelőre nem fél a fehér ruhától, sok nála kisebb gyerek már a váróban sírni kezd, valószínűleg emlékeznek a korábbi rossz élményekre.
Az oltás után Lóri megnézte a többi babát és gyereket, egy unokával érkező nagymamát pedig megkért, hogy vegye fel. :) A néni nagyon csodálkozott, hogy ennyire barátságos kisfiú és hogy ennyire jókedvű, szerinte a Jóisten biztosan jókedvében volt, mikor Lórit teremtette. :)
Tényleg szerencsénk van vele, hogy ilyen sokat mosolyog. :)
Lórit ma 8550 grammnak és 77 centinek mérték. Hosszú, vékony baba, egyelőre nem kell tartanunk az elhízástól, pedig továbbra is nagyon jó az étvágya, hihetetlenül nagy mennyiséget meg tud enni egyszerre. A kenyér és a kifli mindig jöhet, még elcsenni is képes ezeket az asztalról. :)
Ügyesen jár már, az utcán is szeret kézenfogva sétálni (csak így nekem nehéz a babakocsit tolni, ha kettesben vagyunk, de ez legyen a legnagyobb bajunk :).
Jól eljátszik egyedül, ki-be pakol a dobozokba, a szekrényből inkább ki, és így gyakran pakolok utána. Nagyon szereti a zenét, bekapcsolja a játékain a zene funkciót és arra táncol, rugózik. Együtt gyakran hallgatjuk a Vukot és a Süsü, a sárkányt, meg persze énekelni is szoktam neki ezeket, de azért persze a poros nyomába se érek Wolf Katinak és Bodrogi Gyulának. :)
Nagyon hősies volt, csak épp felsírt, aztán hozzám bújt és már újra nevetett a doktor nénire. :) Örülök, hogy egyelőre nem fél a fehér ruhától, sok nála kisebb gyerek már a váróban sírni kezd, valószínűleg emlékeznek a korábbi rossz élményekre.
Az oltás után Lóri megnézte a többi babát és gyereket, egy unokával érkező nagymamát pedig megkért, hogy vegye fel. :) A néni nagyon csodálkozott, hogy ennyire barátságos kisfiú és hogy ennyire jókedvű, szerinte a Jóisten biztosan jókedvében volt, mikor Lórit teremtette. :)
Tényleg szerencsénk van vele, hogy ilyen sokat mosolyog. :)
Ügyesen jár már, az utcán is szeret kézenfogva sétálni (csak így nekem nehéz a babakocsit tolni, ha kettesben vagyunk, de ez legyen a legnagyobb bajunk :).
Jól eljátszik egyedül, ki-be pakol a dobozokba, a szekrényből inkább ki, és így gyakran pakolok utána. Nagyon szereti a zenét, bekapcsolja a játékain a zene funkciót és arra táncol, rugózik. Együtt gyakran hallgatjuk a Vukot és a Süsü, a sárkányt, meg persze énekelni is szoktam neki ezeket, de azért persze a poros nyomába se érek Wolf Katinak és Bodrogi Gyulának. :)
2010. október 24., vasárnap
Nem egyszerű blogolni... Vagy csak nekem?
Jó, nem olyan régen kezdtem a blogírást, legfőképpen azért, hogy Lóriról az emlékek ne vesszenek el és azt reméltem, így majd gyakrabban fotózom is. Nem csak őt, hanem az egész családot. No, ez eddig nem jött be, mi sajnos nem vagyunk egy nagy fényképezős család. Bár attól, hogy mi nem szeretünk magunkat látni a fényképeken, Lóri élményétől sem kellene megfosztani magunkat...
Na, de nem csak ez a bajom, hanem hogy sok dologhoz nem értek még, kínszenvedés volt beállítani az elején a hátteret is. Most is van pár problémám, csináltam egy új vonalzót (mert a régi megállt az első szülinapnál), erre a régit nem tudom eltüntetni... Aztán a képfeltöltés. Betelt a picassa albumom, egy új gmail-címet is kreáltam és elkezdtem oda feltölteni a képeket, de nem tudom megváltoztatni a bloghoz tartozó email-címet...
Remélem hamar rájövök mindenre :)
Na, de nem csak ez a bajom, hanem hogy sok dologhoz nem értek még, kínszenvedés volt beállítani az elején a hátteret is. Most is van pár problémám, csináltam egy új vonalzót (mert a régi megállt az első szülinapnál), erre a régit nem tudom eltüntetni... Aztán a képfeltöltés. Betelt a picassa albumom, egy új gmail-címet is kreáltam és elkezdtem oda feltölteni a képeket, de nem tudom megváltoztatni a bloghoz tartozó email-címet...
Remélem hamar rájövök mindenre :)
2010. október 19., kedd
Lóri szereti az állatokat
Főként a kutyákat és azok közül is Mokkát, aki Anyukáméknál él már 10 éve. :) És utánozni is szokta a kutyaugatást, amiről persze sokáig nem tudtuk, hogy az, mert zárt szájjal "ügügü"-zik ilyenkor.
2010. október 18., hétfő
Lóri elindult
Az első lépések még jó egy hónapja megtörténtek, aztán hosszú szünet következett. Az utóbbi két hétben viszont Lóri napról-napra látványosan fejlődött a járásban, először kapaszkodás nélküli felállásból tett pár lépést, aztán minden nap párat hozzátett az előző napi tudományhoz. Most már végig tud menni egy szobán esés nélkül és a küszöb sem jelent gondot. Járás közben dudorászni szokott, talán így koncentrál. :)
De nem csak a mozgásban történt nagy változás, hanem korábban írtam, hogy már sok szót próbál utánunk mondani (még mindig az "elme" és az anya a favorit :). Pár napja pedig már betehetem az ágyába úgy is, hogy nem aludt még el, de amint leteszem, hasra fordul és már próbál is aludni. Régen emiatt mindig sírás volt és fel is állt az ágyában egyből, nagyon szemrehányóan nézve.
És nagyon bújós is lett Lóri. Tegnap elmentünk egy bevásárlóközpontba Tomival, Anyukámmal és Apukámmal, és ő a fiú szakasszal tartott. Egy óra múlva találkoztunk és kaptam egy nagy mosolyt, mikor meglátott és egy hatalmas ölelést is! :) Puszit is szívesen ad már, néha puszit is dob (kicsit mamókásan cuppog ilyenkor :). És újra szívesen szopizik, bár az elmúlt pár hétben azt hittem, biztos elválasztódni készül, olyan hamar megunta a szopikat. Hát, ennyit az én anyai megérzésemről. :)
De nem csak a mozgásban történt nagy változás, hanem korábban írtam, hogy már sok szót próbál utánunk mondani (még mindig az "elme" és az anya a favorit :). Pár napja pedig már betehetem az ágyába úgy is, hogy nem aludt még el, de amint leteszem, hasra fordul és már próbál is aludni. Régen emiatt mindig sírás volt és fel is állt az ágyában egyből, nagyon szemrehányóan nézve.
És nagyon bújós is lett Lóri. Tegnap elmentünk egy bevásárlóközpontba Tomival, Anyukámmal és Apukámmal, és ő a fiú szakasszal tartott. Egy óra múlva találkoztunk és kaptam egy nagy mosolyt, mikor meglátott és egy hatalmas ölelést is! :) Puszit is szívesen ad már, néha puszit is dob (kicsit mamókásan cuppog ilyenkor :). És újra szívesen szopizik, bár az elmúlt pár hétben azt hittem, biztos elválasztódni készül, olyan hamar megunta a szopikat. Hát, ennyit az én anyai megérzésemről. :)
2010. október 12., kedd
Lóri segít
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

