Papáéknál

Pár napot a szüleimnél töltöttünk, mivel Papa 60 éves lett.

Lórinak mindig nagy élmény ott lenni, mert nagyon szereti Mamát és Papát.
És ott van Mini cica és Mokka kutya, no meg rengeteg madár, az etetőknél akiket Lóri meg is figyelt. A cicát szívesen meg is simogatja, a kutyától mérete és szaglászós természete miatt viszont picit fél.
És most is, mint legutóbb, karácsonykor, nagy hó esett, amiben Lóri szívesen hempergőzött. :)
Sajnos baleset is történt, Lóri megégette az ujjait a kandallónál. Természetesen rengetegszer figyelmeztettük, hogy meleg és nem szabad közel menni, mégis győzött a kíváncsisága... Szegénykém két órán keresztül csak sírt, de hála a hideg víznek és az aloenak , no meg a vidám természetének utána már nem volt semmi baj és szépen gyógyul a keze is.
Szombaton Szegeden jártunk étteremben, ott ünnepeltük Papa szülinapját. Lórinak nagyon tetszett, mivel rengeteget tudott szaladgálni és ott volt Gergő is, aki sok puszit kapott Lóritól. :)

4D

Végül győzött a kíváncsiság és Tomival elmentünk 4D ultrahangra. :) Lórival is dr. Róna Istvánnál jártunk, akivel maximálisan meg vagyok elégedve és csak ajánlani tudom mindenkinek, nagyon kedves és lelkiismeretes.
Kicsikénk vígan fickándozott és állandóan az arca elé tette a kezét. És ami a legfontosabb, hogy biztosan fiú, úgyhogy Lórinak kisöccse lesz. :)

Fiú vagy lány?

Ez a kérdés, amit még egyelőre mi sem tudunk biztosan. Két hete a magánorvosom lányt tippelt, a múlt heti kórházi genetikai ultrahangon pedig mintha fiú lett volna.
Bármennyire is nem vágytuk konkrétan se kislányra, se kisfiúra, csak azon izgultam mindig, hogy egészséges legyen, néha bizony idegesít a bizonytalanság. :) Én már csak ilyen kis kíváncsi természetű vagyok, nem tagadom. Még a 4D ultrahang lehetősége is megfordult a fejemben, bár két hét múlva esedékes a következő ultrahang az orvosomnál.
Egyébként mikor megtudtam, hogy az első babánkat várjuk, sokáig akkor is azt éreztem, hogy mindegy, mi lesz. Aztán jött a megérzésem, hogy biztosan lány, nekem csak lányom lehet! És a környezetemben ezzel szinte mindenki így volt, fiúra szinte senki sem tippelt. Amikor a 18. heti ultrahangon bebizonyosodott, hogy fiú, el se hittem és kellett pár nap, mire hozzászoktam a gondolathoz. Persze Lórit senkiért sem cserélném el, és pont azért, mert annyira szeretjük és olyan kis vidám, hálás, ragaszkodó kisfiú, nem is vágyunk feltétlenül kislányra. Tényleg annyira közhely, hogy az egészség a legfontosabb, de ez így van, és én még arra vágyom, hogy Lóri és a kistestvére nagyon szeressék majd egymást. :)
Szerintem annak sincs jelentősége, hogy mások-e a terhességek, én Lórival jóval kevesebbet izgultam, szinte csak az ultrahangok előtt voltam ideges és valahogy könnyebbnek és gondtalanabbnak tűnt az egész várandósság, pedig sokat túlóráztam. Nekem a mostani pocakom is más formájúnak tűnik, vaskosabb lettem, pedig kilóban nem mutatkozik nagy eltérés.
A magzatmozgást már érzem, főleg este és reggel jelentkezik Mocorogi. :)

Állathangok

Apa papucsa

Zokni (nélkül)

Nem tudom, más baba hogy viszonyul a zoknihoz, Lóri mindig is imádta levenni. Mostanában ez még párosul azzal is, hogy a szöszöket szedegeti a lábujjai közül. Be kell valljam, ebben a dologban rám ütött, és még abban is, hogy nagyon csiklandós a talpa. :)

Lapozgató